Mint a legtöbb ember és természetesen Garfield, én is utálom a hétfő reggelt.
Ezen a héten hétfőn viszont már annyira vártam az esti gasztro kalandozásunkat, hogy még a reggelt is barátságosnak találtam.

Izgalmas délutánnak néztünk elébe: munka után G. és én Kínába mentünk. Szerencsére nem kellett egy hosszú és kimerítő repülőútra indulni, elegendő volt felszállni Budapesten a 9-es buszra és kimenni a helyi "Chinatown-ba".
Mert Budapestnek is megvan a saját kínai negyede, ami nem csak kis- és nagykereskedelmi üzleteket, raktárépületeket rejt, hanem van itt a nálunk élő kínaiak igényeit kiszolgáló szálloda, iskola, hagyományos kínai orvoslást végző rendelő, karaokebár, fodrászat és masszázsszalon is.

Mi persze nem az imént felsorolt üzletek miatt zarándokoltunk ide. Barátunk, Cs. javaslatára a Chinatown Night Market Terasz, a kínai gasztronómia hazai központja és fellegvára volt a cél. Velünk tartott Cs. is, aki már többször járt itt, így ő kalauzolt végig minket a Jegenye utcán ahol megmutatta a kedvenc éttermeit, mindegyikről mesélve kicsit. Láttuk a Spicy Fish éttermet ahol autentikus kínai ételeket kóstolhatunk elegáns környezetben. Aztán ott volt a Dabao Jiao Zi, ahol gőzölt, vagy sült gombócokat ehetünk. Cs. esküszik rá, hogy ez a legjobb "kínai gombócda" a városban. A környezet engem kicsit Kínára emlékeztetett, ahol jó pár éve magam is jártam. Sajnos, akkor a vezetett utazásnak "köszönhetően" nem hódolhattam a gasztro szenvedélyemnek. Csak a kijelölt helyeken ettünk, és pár alkalomtól eltekintve alig-alig jutottam különleges, vagy finom ételhez. Voltak olyan napok, amikor bizony éhesen feküdtem le.

Aztán megérkeztünk a májustól szeptemberig nyitva tartó kínai street food paradicsomba. Egy hatalmas nyitott sátor alatt több mint száz, sorszámozott asztal közül választhattunk. Először végignéztük a standok étlapjait. Abban maradtunk, hogy mindenki választ magának, aztán húszas asztalnál találkozunk.
Szerencsére így hétfőn délután nem voltak sokan, fél órán belül már mindegyikünk az asztalnál ült és közösen kóstolgattuk az ismert, kevésbé ismert vagy teljesen ismeretlen ételeket.

Említettem, hogy jártam már Kínában. Ott egy pekingi kacsavacsora után elvittek minket az "Ízek utcájába" ahol lehetőségem lett volna, hogy frissen sült skorpiót, pirított selyemhernyót vagy éppen nyársra húzott szöcskéket egyek. Imádok egzotikus dolgokat kipróbálni, de sajnos ott volt az a "volna". Mivel a vacsorára kapott kacsa végre nekem is ízlett, teljesen jól lakottan érkeztem a sült rovarok világába. Így ott nem kóstoltam meg.
Most ezt a régi hiányosságot be tudtam pótolni. Sült ropogós selyemhernyó bábbal indítottuk a vacsorát. Másnap sokaknak elmeséltem, szinte mindenki undorodva húzta fel az orrát. Pedig nekem ízlett. Ropogós és ízletes, G szerint talán kicsit föld íze is volt. Megegyeztünk abban, hogy ha egyik napról a másikra egy apokaliptikus világban ébrednék, nem érne minket váratlanul. Hiszen minden csak a fűszerezésen múlik. Egy jó adag fűszerkeverékből és pár marék hernyóbábból már laktató és finom vacsorát rögtönözhetünk.

Hogy mit ettünk még? Volt tintahal-nyárs ami nem aratott osztatlan sikert az asztaltársaságnál. Ezt pont én választottam. Amúgy nekem is jobban tetszett, mint amennyire ízlett.
Két igazán díjnyertes étel volt.
Az egyik a pirított, húsos káposzta. Finoman fűszerezett roppanós káposztalevelek császárhús darabkákat rejtettek. A fiúknál szerintem ez az étel volt a nyerő.

Nekem a kedvencem a kínai babzselé volt. Ez egy egytálétel amit Cs. választott, és nem tudtuk mit is takar a név. A fehér zselédarabkákat fűszeres, mogyorós, babcsirás mártásban kaptuk. Őszinte leszek, elsőre bizarrnak találtam. De fantasztikus volt az íze. Rögtön meg akartam tudni mi ez. Az interneten semmit sem találtam. A Happy Panda felszolgálója csak angolul tudott, és amikor az ételről érdeklődtem, úgy értettem, hogy babvirágból készült. De így is elakadtunk a keresésben. Amikor újból rákérdeztünk kiderült, hogy félreértettem elsőre. Mert nem babvirág (flower) hanem babliszt (flour) az alapanyag.
Ez a zselés, tésztára emlékeztető fogás kizárólag keményítőből készül. Mivel önmagában nincs nagyon íze, pikáns, fűszeres szósszal tálalják. Ismét kiderült, hogy milyen sok múlik a fűszerezésen.
A végére hagytam a kevésbé bátraknak is ajánlható ételeket. Nagyon finom volt a sertéshússal és zöldhagymával töltött párolt bao tészta, a tojásos pirított rizs és az uborkás saláta. Ez utóbbi meglehetősen csípős volt, de egy-egy korty gyümölcsös édes tea kicsit visszavett a tüzességéből.
Ilyen volt az első délutáni zsúrunk a budapesti kis Kínában. Evés közben már a következő alkalomra egyeztettünk időpontot egymás közt, mert egyértelmű volt, hogy nem esszük végig az ételkínálatot. Pedig feltétlenül enni szeretnék még például rántott glutént, büdös tofut, vagy száznapos tojást.

És, hogy mi a mai nap végső megállapítása?
Amióta megjelent Douglas Adams Galaxis útikalauz stopposoknak című könyve, mindenki tudja, hogy a törülköző a lehető leghasznosabb dolog, amit csak magával vihet az ember egy csillagközi stoppos utazására. A mai nap tanulságai alapján annyival egészíteném ki a kultikus regény megállapítását, hogy én a törülköző mellett biztos ami biztos magammal vinnék valami jóféle fűszerkeveréket is.

2025.05.26.