A mangó csátnival kezdődött a szerelem. Vagy a naan kenyérrel? Már megmondani sem tudom. De az biztos, hogy mindketten jelen voltak, amikor megszerettem az india konyhát.

Az első randevú közel tizenöt éve volt a Mérleg utcai indiai étteremben. Azóta sokszor rámtör a vágy, hogy újra és újra felelevenítsem annak a bizonyos találkozónak az emlékét. Több helyen is megfordultam már. Nem számított, hogy elegáns étterem a belvárosban, vagy egy gyors kajálda a körúton, esetleg egy átalakított sárga garázsépület Angyalföldön. A naan kenyérrel és a mangó csátnival kísért izgalmas egytálételek bizonyították, hogy van élet a csirke tikka masalán túl is. De még milyen élet!

Most az egyik barátommal mentem vacsorázni. Mivel mindketten szeretjük az indiai ételeket, ezért is esett a választásunk a Szent István Bazilikától nem messze megnyílt, egyszerűen csak Bombay névre hallgató étteremre.

Az étterem névadója a közel húszmilliós Bombay - leánykori és jelenkori nevén Mumbai - India legforgalmasabb kikötővárosa, az ország gazdasági központja, a világ filmiparának legnagyobb centruma. Négy, Magyarországon élő indiai barát közös álma valósult meg, amikor megnyitották a Bombayt. A cél az volt, hogy Budapesten is legyen egy autentikus indiai szórakozóhely. A mai kor Indiájában ugyanis két dolgot értenek szórakozás alatt: a gasztronómiát és a mozit. Így született meg hát a Bombay, ahol a klasszikus indiai kultúra és a modern gasztronómia összeolvadhatott.

Csütörtök kora estére volt asztalfoglalásunk a már a külsőségekben is megragadó étterembe. Izgalmas színek és ízek, amik aztán az este során még vibrálóbbá váltak. És nem csak az elfogyasztott gin tonicnak tudható be mindez. De nem vágok rögtön a dolgok közepébe!

A berendezés és a hely hangulata alapján nehéz volt eldönteni elsőre, hogy étterembe érkeztünk vagy egy elegáns szórakozóhelyre. Az épület mindhárom szintjén a falakon arany és ezüst csillogás, a termekben ízléses színkavalkád.

Ha indiai étterembe megyek szeretek kóstolgatni. Néha meglepő módon a ránézésre egyforma ételeknek teljesen más íze van, valamelyik fűszeresebb, valamelyik jobban csípős, esetleg édeskésebb. A Bombayben van egy kóstolómenü a thali. A thali egy hindi szó, jelentése "nagy tányér" Ezen helyeznek el 6 db réztálkában 5 különböző ikonikus indiai specialitást és egy desszertet. Ehhez jár még külön köretnek rizs, naan kenyér. Sajnos itt a thali menü csak hétköznap ebédre kérhető.

Így amíg a proseccónkat kortyolgattunk, mi válogattunk össze az étlapról a saját kóstolómenünket, amit aztán közösen fogyasztottunk el.

Az előételek közül kértünk indiai sajtot mustárral, joghurttal és mangó csátnival, (Kasund panner tikka), tandorban grillezett joghurttal pácolt csirkét, gyömbérrel, fokhagymával, mustárral és menta csátnival (Chicken tikka) valamit az én személyes kedvencemet a spenótos, zöldborsós, sajtos kis “fasírozottat” paradicsom csátnival (Chowk ki tikki).

Kísérőnek még tördeltünk a kétféle naan kenyérből amit rendeltünk. V. és én jókedvűen beszélgetve falatozunk a másik két jó barátom - mangó csátni és naan kenyér - társaságában.

Félő volt, hogy már most jól lakunk, pedig ez még csak az előétel volt. Mivel a főételek közül is szerettünk volna választani, barátságos felszolgálónk felajánlotta, hogy becsomagolja a maradékot.

Amíg a Mushroom mutter masalára és a Chikken tikka masalára vártunk megismerkedtünk az étterem gin tonic lapjával. Közben érezhetően kezdett beindulni a buli. És nem csak a mi asztalunknál. Az étterem lassan megtelt. Jókedvűen vacsorázó, iszogató baráti társaságok mindenütt. Vajon ilyen lehet egy autentikus indiai szórakozóhely? Mert ha igen, akkor sikerült iderepíteni a 7412 kilométerre lévő Bombay városából vagy mi reppentünk oda…?

Mondanom sem kell, hogy a tandori sült csirke és a gombás egytálétel is nagyon ízlett mindkettőnknek.

Külön kiemelném viszont a pincérünk által ajánlott teljes kiőrlésű lisztből készült mentás lepénykenyeret, ami azt hiszem, részemről egy új barátság kezdete volt.

Közben megérkezett hozzánk a “koktélos zsúrkocsi”, mert a “desszertnek” választott két gin tonicot az asztalunknál készítették el. Egy kellemes vacsorát ilyen koktélokkal befejezni a lehető legjobb ötlet volt. Harmónia volt mindkét pohárban: a minőségi ginhez minőségi tonic került, ami pont csak annyira higított az italon, hogy ne nyomja el a párlat karakterét.

Amikor befejeztük az italokat, felszolgálónk udvariasan megkért minket, hogy mivel az asztalunkat hamarosan újabb vendégek foglalják el, folytassuk esetleg a bárpultnál az estét. Mi végül nem éltünk a lehetőséggel, sétálunk egy kicsit a városban.

Hát ilyen volt a vacsoránk a Bombay Budapestben. Pontosan olyan, amilyennek a tulajdonosok elképzelték: kortárs, vibráló, kozmopolita, multikulturális.

2023.04.13.