A négy keresztgyerekünk közül L. az első számú. Természetesen ez csak időbeli elsőbbséget jelent. Kiskorától kezdve évente egy-két napot mindig velünk töltött. Jó előre megterveztük a programokat, sokat kirándultunk, túráztunk, moziba mentünk, vidámparkba, este pedig közös raclette sütögetéssel zártuk a napot. De ami nagyon fontos volt, az az, hogy legyen otthon juharszirup, mert reggelire mindig amerikai palacsintát sütöttünk.
Pár éve már raklette helyett inkább vacsorázni járunk. Szerencsére ő itt is jó társaság, szereti a jó ételeket és az új ízeket megismerni.
Az Essencia étterembe mindenképpen el akartam vinni. Én most jártam itt harmadszor.

Először azért mentem, mert meg szerettem volna kóstolni a portugálok híres narancsos tekercsét, a torta de laranja-t. Tiago a séf egyenesen Portugáliából érkezett hazánkba. Ki más készítheti el ezt az édességet a legtökéletesebben Budapesten, ha nem ő? Nagyon tetszett a hely, és az a kedves fogadtatás ahogyan Tiago köszöntött minket a látványpult mögül.

Másodszor azért mentem el, mert szerettem volna ha G. is eszik a portugálok híres narancsos tekercséből. Akkor sem csalódtam sem az édességben sem Tiagoban a pult mögött.

Az Essencia étterem Tiago és Éva (Tiago Sabarigo és Jenei Éva) - szó szerint és átvitt értelemben is - közös "szerelemétterme". Négy éve nyitották meg, abban a zűrös 2020-as évben. De szerencsére sikerült túlélni mindent: vírust, karantént, bezárásokat... Többek között talán azért is mert ez egy laza, barátságos hely. Úgy érzi az ember magát mintha csak vendégségbe érkezne a barátaihoz, ahol nagyon jókat lehet enni.

Szombaton este tehát harmadszor léptem be a natúr téglával és kék-fehér csempékkel dekorált étterembe. Amikor megláttam Tiagót mosolyogva a pult mögött, tudtam, hogy most is minden rendben lesz.
A felszolgálókat is megismertük, nyáron már hozzájárultak az Essencia-élményünkhöz. Nem volt olyan kérdés, amire ne kaptunk volna kielégítő választ az ételekkel és az italokkal kapcsolatban.

Egy remek portugál habzóborral koccintottunk a vacsora előtt, majd L-re bíztuk a döntést, hogy az étlapról válasszunk magunknak fogásokat, vagy degusztációs menüt kérjünk. Ez utóbbit választotta, abból is az 5 fogásos variációt. Nekünk is tökéletesen megfelelt ez az ételsor, hiszen mindjárt a polipos előétellel indult, ami mindkettőnknek nagy kedvence. Ráadásul - mint majd látjátok - a fogások számát meglepetés ételek bővítették.

Mindjárt először kedv- és étvágycsinálónak kagylót kaptunk tintahal tintájával festett tésztabatyuban, túrómousse-t és kacsamájbonbont. A pezsgő és ezek a kis étvágygerjesztő falatkák megtették a hatásukat.

Türelmetlenül vártuk a polipot!
Nem most ettem itt először ezt az ételt, de nagyon tetszik, hogy mindig valahogy máshogy készül. Most például füstölt paprikás halalaplével - Caldeirada szósszal - és a tetejére szórt chorizo kolbász morzsával ehettük. Imádtam a polip újabb “árnyalatát”.

Tiago azonkívül, hogy Michelin csillagos séf, a Distinctus olivaolaj magyarországi nagykövete is. Már csak azért is megéri beülni az Essenciaba, hogy megkóstolhassuk ezt a hihetetlenül gazdag ízvilágú, háromféle olajbogyóból készült extra szűz olívaolajat. Nincs is másra szükség, mint egy szelet frissen pirított kovászos kenyérre és tunkoljuk nyugodtan! Ha nem kaptuk volna meg rövidesen a csicsókakrémlevest, talán még repetát is kértünk volna.

Szóval a leves: nem bírom ki és elárulom. Nálam ez volt a befutó, az abszolút győztes a menüsorban. És nem feltétlenül csak azért, mert kihasználva a lehetőséget én kaviárral kértem. A levesbetét is csicsóka volt, csipsz és citrusokkal ízesített püré formájában. Az előbb említett kaviár sóssága pedig nagyon jól kiegészítette az ízeket. Legutóbb itt a finomfőzelék bűvölt el ennyire. Íme, a szegények krumplijának és a világ egyik luxuscsemegéjének tökéletes egymásra találása!

A főételek következtek két felvonásban, kétféle szereposztással.

Először tőkehal és kacsamell közül választhattunk. L.és én az elsőt kértünk, ami portugál recept alapján készült. Az omlós húsú tejszínes halat köretként “krumpli tagliatelle” koronázta. A könnyű és finom étel mindkettőnknek nagyon ízlett.

Jó passzolt hozzá az a szintén portugál fehérbor, amit a sommelier ajánlott hozzá. L. pedig feketeribizli szörpöt kapott, ami ismét a dédanyám szörpjét idézte fel nekem.

Egy falatka erejéig megízlelhettem a káposztástésztával felszolgált kacsát is G. jóvoltából. Tudnak valamit itt az Essenciaban. Hihetetlen ízbomba volt ez is!

Jöttek a nehézsúlyú versenyzők.

L. és én ismét egyformát választottunk: Érlelt marha rib-eye zellerkrémmel és burgonyagratinnal. Én itt kicsit már félni kezdtem: jajj mi lesz a desszerttel? Így pár falat után “felajánlottam” L-nek a húsadagomat, és beértem az önmagában is nagyon finom körettel.

G. az őzgerincet gombás galuskával kapta. Nyilván most is járt egy kis kóstoló nekem is. Ó, az a galuska! Önálló ételként is szívesen választanám az étlapról!

A desszert tekintetében sem ugyanazt kértük mindhárman. Ezért is néztünk meglepetten, amikor mindegyikünk elé ugyanolyan édesség került, ráadásul nem is hasonlított arra, amit vártunk. A pincér pár pillanatig mosolyogva élvezte ki döbbenetünket, majd megnyugtatott minket, hogy nem kell aggódni, ez még csak az “elődesszert”: tojásdzsem pirított mandulával, répás narancsos szósszal. Ez a habkönnyű csoda arra hivatott, hogy átvezessen minket a sós ízek világából az édesek felé.

G. és én egy újabb portugál süteménnyel ismerkedhettünk meg: “Pão de Ló” ami egy rengeteg tojásból készülő habkönnyű piskóta. Kulináris kalandozásaink egyik újabb fantasztikus állomása volt: a krémesen lágy tésztához ugyanis birsalma darabokkal kevert érlelt kecskesajtot és vérnarancs öntetet adtak.

Ha én választom L. almás pitéjét valószínűleg sosem eszem meg. És nem azért mert nem volt finom, hanem mert egy műalkotást csak csodál az ember és nem esik neki késsel és villával! Ha ételszépségversenyt hirdetnének, abszolút esélyes lenne a koronára.
Nem írok róla többet, a kép beszél helyettem is.

A petit four-ként kapott pastel de Belém mondhatnám, hogy már csak hab volt a tortán, de persze ez nem más, mint sült vaníliakrém tésztakosárkában.

Kicsit még üldögéltünk és kortyolgattuk megmaradt italainkat, majd lassan búcsút vettünk a személyzet tagjaitól. Kölcsönösen ígéretet tettünk egymásnak: mi, hogy még visszatérünk, ők pedig, hogy polippal várnak minket.

Meglepően meleg márciusi este volt, így sétáltunk egy jót a belvárosban, majd hazamentünk.

Reggelire természetesen amerikai palacsintát sütöttünk.

2024.03.16.