Az egész úgy kezdődött, hogy örökbe fogadtam G-nek egy macskamedvét.

Kérdezhetnétek, hogy hogy jön ez a királynőhöz és a Gundelhez, de mindjárt elmesélem.
A macskamedvét Tündinek hívták és a Budapesti állatkert lakója volt. Biztosan ismeritek az állatkert nevelőszülő programját, ami egy jelképes örökbefogadás és ennek köszönhetően G. egy évre büszke “apukája” lehetett Tündinek. G. szülinapján elindultunk, hogy meglátogassuk, az új “családtagot”, de mivel szombat volt és az állatkert bejáratánál hosszú sor kígyózott, elnapoltuk a találkozót és helyette egy hirtelen ötlettől vezérelve ittunk egy kávét a Gundelben. Csak a teraszra ültünk be, ahol olyan kedves fogadtatásban volt részünk, hogy pár hét múlva az én születésnapomon már vacsorára érkeztünk az étterembe.

A Gundel azon éttermek közé tartozik Magyarországon, amiről szinte mindenki hallott már, és a róla elnevezett desszertjét, a dióval, mazsolával és cukrozott narancshéjjal töltött csokis palacsintát pedig szintén mindenki ismeri.

Ez már több mint tíz éves sztori. Akkoriban a főváros gasztrotérképén még nem voltak jelen azok a napjainkban szinte ikonikusnak számító éttermek amik nélkül ma már elképzelhetetlen lenne Budapest. A mi történetünk idején bizony a Gundel maga volt a “hűha" kategória. Legalább is minden barátunk, ismerősünk akinek elmeséltük, hogy “jártunk a Gundelben” őszintén meglepődött, és talán kicsit irigyelt is minket.
Emlékszem, hogy az első alkalommal G. töltött uborkát, bélszínt és csokilávát evett, én pedig spárgakrémlevest, kacsacombot és természetesen az ikonikus palacsintát. A főételek ezüst ételtakaró búra alatt érkeztek amiket “abrakadabra” varázsszóval emeltek a felszolgálók. Ezt a mai napig emlegetjük. Az abrakadabra egyet jelentett nekünk a Gundellel.

Kávézni rendszeresen eljártam G-vel, vagy a barátnőimmel, egy alkalommal még a barátnőm kislányával is. Sokan megdöbbentek ezen, és luxusnak tartották és nem akarták elhinni, hogy ez a fajta luxus alig kerül többe, mint ha beülnek egy kávéra bármelyik nemzetközi kávézólánc üzletébe. De, hogy mi a különbség? Kezdem a kedvencemmel: például itt bármikor elsétálhatott melletted egy páva, akik gyakran áttévedtek a szomszédos állatkertből. Aztán szerettem, hogy itt Zsolnay csészéből kávéztunk, és járt mellé néha egy kis bonbon is. A diszkréten megvilágított helyiségben a hatalmas fából készült bárpult volt a kedvencem. Majdnem megsirattam amikor egyik alkalommal hűlt helyét leltem, mert a felújítás során menthetetlennek ítélték.

Amióta 2021-ben egy új fejezet kezdődött a Gundel életében azóta csak a hangulatos kertben kávéztunk, sütiztünk. Persze minden alkalommal benéztem a félhomályos kávézóba is hátha meglátom Krúdy Gyula vagy Latinovits Zoltán szellemét. Mert míg az előbbi nagyon gyakori vendég volt itt, az utóbbi pedig pontosan itt született nagyapja éttermében saját elmondása szerint éppen “Krúdy Gyula bácsi asztala fölött. “

Ma egy másik híresség nyomában eredtünk: kedvenc koronás föm, II. Erzsébet angol királynő menüjét kóstoltuk meg. Ez most az étterem legújabb kezdeményezése: olyan gasztronómiai utazásra invitál, ahol egykori híres vendégeik “Gundel-élményét” élhetjük át mi is. Az itt járt vendégek különleges menüsorokat fogyasztottak, így ennek az új kezdeményezésnek a keretében pénteken mi is részesei lehettünk “a királynői menünek”. Mert kivel is kezdhették volna sort az itt megvendégelt közismert személyiségek közül, mint “A” királynővel.

A tomboló kánikulából jó érzés volt megérkezni a kellemes klímájú étterembe. A felújítás óta nem jártunk itt, tetszik, hogy igazából csak egy kis ráncfelvarrást kapott a terem. A pincérek mint egy sorfalat állva köszöntöttek minket.
- Miért a sarokban kaptunk asztalt? - súgta nekem oda G.
- De nézd, így kinek az asztalánál ülhetünk! - nyugtattam meg - amikor megláttam, az asztalon Latinovits Zoltán nevét. Itt a Gundelben ugyanis minden asztal egy-egy itt járt híres vendég nevét viseli. II. Erzsébetről elnevezett asztal véletlenül pont mellettünk volt.

Miközben elkortyoltunk egy-egy pohár angol pezsgőt, figyeltem a nagy sürgés-forgást körülöttünk. Személy szerint egy kicsit sokallottam is a felszolgálók számát. Ugyanakkor örömmel ismertem fel azt a hölgyet, aki már a kerthelyiségben is többször hozzájárult a jó hangulatunkhoz közvetlen, barátságos de ugyanakkor profi stílusával.

A “Négykoronás menü” négy - Herendi étkészletben felszolgált - fogásból állt. Lehetőség volt a fogások számának variálására, de mi maradtunk az eredeti koncepció mellett. Viszont egy teljes borsort nem akartunk végiginni, csak a kínálatból választottunk. Mindketten kértünk egy-egy pohárral az előételhez, G. a főételhez én pedig a desszerthez. Ezzel okoztunk is az elején egy kis fennforgást, mert a pincérek kicsit összekeverték, hogy melyikünk mit kért. De szerencsére a fentebb említett pincérnőnk rögtön kézbevette a dolgokat és onnantól nem csak, hogy mindig a kért bor érkezett a fogásokhoz, de végig felügyelte, hogy igazi királyi kiszolgálásban legyen részünk.

Az előétel előtt egy kis körözöttet valamint uborkás, joghurtos lazackaviárt kaptunk étvágygerjesztőül, majd megérkezett az első koronás fogás, a rózsaszínre füstölt lazac. Hűsítő, igazi nyári előétel, roppanós, koronát formáló fehér spárgával és zsályamártással. A Benkő pincészet tokaji furmintja jó választás volt hozzá.

A galambesszencia vagyis az intenzív ízű húsleves tovább izgatta az ízlelőbimbókat. Nem telített el, csak kiváncsibbá váltunk a folytatást illetően. A korona itt sem maradhatott el, ezúttal sárgarépából készült.

A főétel igazi “krumplikoronás” magyar fogás volt: fonott borjúszűz, vadrizzsel, libamájjal töltött kucsmagombával.
G. szerint nem is kellett más hozzá, csak pont az a pohár Egri Merengő Bikavér (St. Andrea pincészet) amit ő ivott.

Már csak a desszert volt hátra. Először a 6 puttyonyos tokaji aszut kaptam meg. Ha nem az eper lenne a kedvenc gyümölcsöm, meg is elégedtem volna csupán csak a borral. Magában is fenséges volt. Amikor a linzerkoronával díszített eperparfét is hozzákóstoltam, a gyümölcsös íz és a ragyogó aranyszínű bor kettőse kirobbanó ízorgiát eredényezett…

Hát ilyen volt az a bizonyos “Négykoronás menü”. Ha bárki szeretné kipróbálni, hogy milyen az amikor úgy vacsorázik, mint az angol királynő - siessen - még pár napig megteheti ezt a Gundelben.

De szerencsére a Gundel varázslat éppen csak elkezdődött, a “Hírességek menüi” sorozat folytatódik.

Tudjátok: “abrakadabra”!

2024.07.12.