G. és én a Nagyvárad téri metróaluljáró piros műanyag székein ülünk.
A Metro-ra várunk.
Útravaló rizschipset rágcsálunk és mellé cascara teát iszunk.
A Váróteremben rajtunk kívül még körübelül tíz ember teszi ugyanezt.

Hamarosan elkezdődik egy nagyvárosi utazás.
De előtte eszünk még egy lángost? Mert itt káposztakrémmel adják!

És mielőtt elindulunk, kóstoljuk egy pet-nat-ot?

Nagy, vízzel teli akváriumban nyitják ki, így nem fröccsen ránk ez a pezsgő ital.
Mert pezsgő ez is. De inkább olyan viccesen.
Ez a pet-nat. Teljes nevén pétillant naturel.
Nincs meg benne a pezsgő csillogása és eleganciája, és ebben sokkal kevesebb a buborék is.
Kortyolgatom ezt az enyhén gyöngyöző, kissé opálos italt.
Életemben először. De biztos, hogy nem utoljára!
A pet-nat minden pezsgő őse, Franciaországból.
(Honnan máshonnan?)
Ez mondjuk itt készült a szomszédban, a Váli-völgyben Kajászón.
Vábrik birtok. Vábrik birtok - ismételgetem. Csak el ne felejtsem.

Az ellenőrök lepecsételik a jegyünket.

G. és én ezúttal azért szálltunk Metro-ra, hogy részt vegyünk egy hangulatos ízutazáson.

Tessék vigyázni, az ajtók záródnak! - halljuk - és az ajtók záródnak!

A Metro elindul, - az utazás elkezdődik!

Tizennégyen ülünk egy asztalnál.
Körülöttünk nem hallunk magyar szót. Fülelünk és találgatunk.
A magányos nő G. szerint amerikai.
És ez a pár itt mellettünk?
Északi nyelv lehet. Svéd vagy dán?
És a többiek?

Váratlan, sokrétű és szédítő a Megérkezés.
Almás hagymalekvár, savanyított hagymahéj, feketefokhagyma, rózsás hagymahab, mandula és hagyma granita.
A hagymához hagymát eszünk - nevetünk G-vel, kár, hogy ezt csak mi értjük az asztalnál.
A Sauska nyers pezsgő pedig olyan jól csúszik hozzá!

A következő megállónál választhatunk: Napfényre vagy Neonra vágyunk?
Október vége felé járunk, én még érezném az utolsó napsugarak melegségét egy padon, a parkban, a teraszon vagy épp itt a Metron.

A tányér forog, figyelem a fények játékát, és minden falatját kiélvezem a napsárga szósszal körülölelt sárga töltött tésztabatyunak.
Édesburgonya, mandula, sajt, tökmag, zsálya, alma… a tányéron már az ősz ízei.

A pohárban a MaiNyúl Veres 2021-ből.
És Budapest belvárosából.
Egészen pontosan Budapest belvárosa alól.
Szeretem ezt a várost, tele van meglepetéssel. Hihetetlen, hogy egy borászat üzemel a város szívében, a 6. kerületben.

De robogunk tovább.
Fémcsikorgás, zaj… sziréna, morajlás, lárma, dudálás…

A Csikorgás ellen piros fülvédőt kapunk.
Így hallgatjuk ahogy a fogaink alatt roppan a sertés fartő, a rántott disznófül, a sertéschips, a ribizlis lilakáposzta és a tárkonyos karalábé.
Ez milyen furcsa: eszünk és halljuk a belső hangokat.

 - A Kitérő következik.

Fáradjanak az asztalhoz - invitálnak meg minket egy közös tunkolásra.
Bizony: az asztalon darabokra tépkedett kovászos kenyér, a serpenyőben pecsenyelé, de van vaj és zsír is.
- Were are you from? -kérdezem a mellettem állót
- From Denmark. - érkezik a válasz
(Talált, süllyedt - jól tippeltünk!)
- Do you like it? - érdeklődöm?
- Interesting - érkezik a válasz, majd az asztalra mutat
- We are Hungarians, we eat fat with fat - világosítja fel G. asztaltársunkat - közben iszogatja a borospohárban felszolgált hagymateát. Mi mást?

Továbbhaladunk.

G és én kicsit külön úton járunk.

Én a Kertváros felé kanyarodom
Talán éppen valamelyik külvárosi konyhakertben kutyaugatást hallgatva nevelkedett az a karfiol, és az a sárga cékla amit citrusos vadrizzsel, szarvasgombás krémmel és pattogatott kukorica mártással kaptam.

G. a Betondzsungelt választja, ahol ugyan por van, szűk utcák, szürkeség, toronyházak, de a feltálalt galambmell és comb, sült, marinált zellerrel, vörösboros pecsenyelével kárpótolja mindenért. Meg az a pohár Szijjártó Pinot Noir is.

Az utazásunk vége felé a tejfölhabos, diós konyakmeggykrém már az Otthon ismerős érzését, a nyugalmat a harmóniát sugallja.
És milyen ütős hozzá a meggylikőr!

A Hazaútra kapott zserbó bonbont még itt az Onyx Műhelyben megesszük.

Aztán megint metrora szállunk, Kisföldalattival megyünk haza.

2023.10.20.