Ha hét közepére esik az évfordulónk, mindig felmerül a kérdés: Utazzunk vagy maradjunk? Legyen egy kis téli “nyaralással” kiegészítve az ünnep vagy itthon vacsorázzunk valahol a városban? Ahogy mindig, idén is voltak érvek és ellenérvek.
Aztán az egyik közösségi oldalon újból szembejött velem a provence-i stílusú kis vidéki szálloda, a dánszentmiklósi Hotel Botanica. Már korábban is többször nézegettem a hangulatos szobáiról és a meseszép ételeiről készült fényképeket, de mindig ugyanaz a kérdés merült fel bennem: Mit csináljunk Dánszentmiklóson?

Ezúttal egyből tudtam a választ: ünnepeljünk!

Dánszentmiklós Budapesttől 55 km-re fekszik, Magyarország mértani közepén. Alig egy órás autóút és már ott is vagyunk. Nekünk úgy sem tartott túl sokáig, hogy még beugrottunk egy könnyű ebédre a zuglói Breadpitbe.

Egy csendes mellékutcában bújik meg a hotel, hatalmas ősi fákkal teli park öleli körbe a felújított épületet. A faluból szinte semmit nem látni, esetleg egy a kerten átsétáló macska vagy egy távoli kakas kukorékolása emlékeztet arra, hogy egy lakott terület szívében vagyunk.
Nagyon tetszett a ház. A berendezése romantikus, vintage stílusa elbájoló. Hatalmas vázákba helyezett élő virágkompozíciókban, és a falakon, kárpitokon látható növényi mintákban köszön vissza mindenhol a szálloda neve.
A csendes Bodza szobát választottuk, ami közvetlenül a kertből nyílik. Kényelmes franciaággyal, zöldes-szürkés színekkel, kellemes hangulattal várt ránk. Megérkezésünkor tájékoztattak minket, hogy 6 órára várnak a vacsorára.

Az ünneplést buborékokkal kezdtük. G. magyar, én olasz pezsgőt választottam a koccintáshoz.

A téli degusztációs menü Munk Tamás séf signature fogásaival indult. Általában minden séfnek megvannak a maguk számára különösen fontos ételei. Egyesek szerint egy ilyen étel több mint különlegesség, ez az amire majd hosszú ideig emlékezni fogunk mert olyan élményt nyújtott.

Az asztalunkon felsorakozó apró falatkák már a látványukkal is elbűvöltek. Volt Szent Jakab kagylóból készült ceviche, közel-keleti köbe, barna kavicsra emlékeztető kakasmájas és az én kedvencem, az india lencsefőzelék curryvel és kecskesajttal. Még csak a vacsora nyitányánál tartottunk, de már egyből visszavágytam ide egy újévi ebédre.

A halas szekció következett.

Először tonhal kimcsivel, pirított madulával, amihez nagyon jól passzolt a pezsgőnk. A kis sárga virágok pedig újra csak emlékeztettek minket, hogy a Hotel Botanicában vagyunk.

A rombuszhalat - amit édeskömény mártással kaptunk - egy kapros korianderes virágcsokor díszítette. Nem tudom, hogy a látvány vagy az ízorgia volt nagyobb hatással rám. Íme a mai este győztese. Vastaps a séfnek!

Közben már a szlovákiai Kürt településről származó opálos narancsborunkat ittuk. Színében és ízében is emlékeztet a narancsra, de bor lévén ez is szőlőből készült. A halhoz ajánlották ezt az italt, amit amúgy is meg szerettem volna kóstolni mert apai ágon őseim erről a településről származnak.

A halak és a húsok közötti átvezető fogások következtek. Először egy lime héjában töltött gyömbéres hibiszkuszos granitát, majd egy mini almafagylaltot kaptunk.

A fekete szezámmaggal megszórt sült malaccsászár tarlórépával és birsalmával volt az első főfogás. Ezúttal is kis virágszirmok díszítették az ételt.

A marhafartő egy nagyon különleges köretet kapott. A shiitake gombával töltött ördögszekér laskagombából készült tekercs nagyon meglepő ötlet volt. Nem rajongok a laskagombáért, de ebben a variációban nagyon ízlett.

Mióta a kedvenc zöldségesemnél érett repülős mangót is lehet venni, mangót ennék mangóval. Valahogy ráéreztek erre a Botanicában. Tudjátok mi volt a desszert? Korianderes mangó saláta angolkrémmel, brióssal és mangó sorbettel. Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm!

És amikor azt gondoltam, hogy már mindent láttam, és mindent ettem megérkezett búcsúzásul a petit four. Az újragondolt mézeskrémes és a képviselőfánk között ott volt egy isteni pisztáciás baklava amit még őshazájában is felállva tapsolt volna a közönség…
Gondolatban én is tapsoltam. Pont ilyennek képzeltem a tökéletes évfordulós vacsorát. Az étel ami minden érzékszervünket megszólítja, a személyzet aki mindent megtesz azért, hogy jól érezzük magunkat, és a hely varázsa ami körülvesz.

Megérte elmenni Dánszentmiklósra? Nagyon is!

Mindenkit csak biztatni tudok, hogy ha teheti, maga is próbálja ki. Értesüléseim szerint lehet csak vacsorára is jönni, de érdemes éjszakára is maradni, Mert a reggelit sem szabad kihagyni. Biztos vagyok, hogy nálam hozzáértőbbek is így vélekednek. Képzeljétek el, hogy valahol a rombuszhal és a sült császárhús között a szomszédos asztalhoz új vendégek érkeztek. Az egyikük annak a vidéki Michelin csillagos étteremnek a séfje volt, aki pár éve ugyanebből az alkalomból főzött nekünk a saját éttermében. Kicsi a világ!

2025.02.19.