A Borkonyha testvéréttermében jártam. Üzleti ebéd. Kettős értelemben is. Egyrészt azért mert V. a kollegám hívott meg. Másrészt viszont V. kérésére én választhattam ki a helyszínt úgy, hogy ez legyen éttermi kalauzom újabb állomása. Együtt kóstoljunk, és alkossunk véleményt a Textúra étteremről.

Én már a nyitás évében jártam itt, így nem volt ismeretlen a hely. Ráadásul maga a belső dizájn is olyan, hogy lehetetlen elfelejteni. És leírni is. És persze lefényképezni is. Ezért ezt a fotót az étterem weboldaláról kölcsönöztem.

Forrás:texturaetterem.hu

Ezek az úgynevezett Voronoj-cellák, amiknek mintázata számtalan helyen fellelhető a természetben is, például a falevelek erezetében, a zsiráfok foltjaiban vagy a teknősök páncélján. És így a tányérunkon is. Sárközi Ákos az egyik tulajdonos és executive chef nyilatkozta nemrég:
"Számomra nagyon fontos a vizualitás, a textúrákkal való játék, azok az apró, egyedi stílusjegyek, amiket hozzám kötnek a vendégek. Ezeket az étterem enteriőrjének kialakításakor is figyelembe vettük. Sőt, úgy gondolom, hogy aki ide eljön, az részt is vesz ebben a játékban, hiszen lehet, hogy nem azt fogja kapni, amire számít."

Hát innen ered a név, és akkor induljon a játék!

Az étterem oldaltermében még választhattunk is az asztalok közül, hiszen kora délután érkeztünk és még kevesen voltak. Két felszolgáló is jutott nekünk, így folyamatos volt a figyelem. Miután áttanulmányoztuk az étlapot, átsétáltunk a nagyobbik terembe megnézni a táblás kínálatot, amiben még az egyik pincérünk is segített. Sőt felajánlotta, hogy ha halat szeretnénk enni, választhatjuk a degusztációs menü egyik tételét. V. élt is az ajánlattal. Nyitásnak egy pohár pezsgőt kértünk, amit vaj, olívaolaj, és finom házikenyér követett a ház ajándékaként.

Előétel: pisztráng, zeller, zöld eper. Jól hangzik ugye? Én választottam. Olyan szép volt, hogy szinte sajnáltam megenni. A rózsaszín halfilét körbeölelte a csillogó zellermártás, mindezt megkoronázták az apró kaviárgyöngyök. Az újabban már a fine dinnig éttermekben is rehabilitált zellerszeletek pedig meglepően jól illettek a pisztránghoz. Persze megettem.

Kacsarilett, sütőtök, homoktövis. Újabb érdekes és káprázatos ételcsoda. És persze újabb érdekes ízkombináció.

Karfiol, curry, napraforgómag. Ez volt az én főételem, ami kicsit - íz és illatvilágában - elrepített Indiába. Laktató és finom volt ez a húsmentes étel, ami szerintem - Ákos után szabadon - az én konyhámban is megjelenik majd a menüben.

Nézzük milyen a hal, amit V. a tábláról választott. Tokhal, fehérrépa, répachips, laskagomba. Ez sem egy hétköznapi párosítás. Még nézni is jó volt, de V. szerint megenni is.

És a desszertek? Hát, ha azt halljátok, hogy sóskaramell, kukorica, szeder, vagy csokoládé, áfonya, lilabazsalikom, nem biztos, hogy egyből édességre gondoltok. De a Textúrában úgy tudták összehozni ezeket az ízeket, hogy újabb, festménynek is beillő csemegéket tálaltak elénk.

Ti melyiket választanátok? Én a kukoricafagyisat!

Az elején említettem, hogy 2018-ban már jártam itt. Borkonyhás tapasztalatokkal érkeztem, de akkor még nem találtam meg a rokonságot a két étterem között. A nyitás óta eltelt pár év alatt azonban felnőtt a kistestvér. Nyugodtan merem ezután ajánlani bárkinek, hogy ha teltház van szemben a Sas utcában, ne habozzon: hívja a Textúrát. Nem fog csalódni. Ugyan nincs csillag a neve mellett, de szerintem az sem várat magára sokat. A vagány belső dekoráció, a profi felszolgálók és az ételek is garancia rá.

Zárszónak Teréz anya után szabadon pedig csak annyit üzennék Sárközi Ákosnak: Az ÉTEL játék, játszd!

2021.11.10.