Pöttyök - falatok - adagok

Pöttyök - falatok - adagok

A Tücsök és a Liba - Kistücsök étterem

2021. december 06. - Emma Asszony

Tegye fel a kezét, aki még nem hallott a Balaton déli partján, Balatonszemes központjában, a 7-es út mellett több mint húsz éve működő Kistücsök étteremről.

Valakinek szinte a törzshelye, valaki csak elment mellette, valaki olvasott róla, valaki ismer valakit akit járt már ott. Mi többször is voltunk. Mivel Zamárdiban szoktunk nyaralni, a Kistücsök pont kényelmes távolságra volt, ha kettesben vagy akár társasággal akartunk egy kellemes vacsorát elkölteni. Élveztük is minden alkalommal: profi kiszolgálás, izgalmas ételválaszték, minőségi borok. Aztán egyszer ősszel a barátnőmmel voltunk ott, kihasználva, hogy ilyenkor könnyebb asztalt foglalni és nincs olyan nagy tömeg. Nos, akkor csalódtunk. Ahelyett, hogy még nagyobb figyelmet kaptunk volna, a főétel után egyszerűen elfeledkeztek rólunk. Nem esett jól. Főleg a desszert, amit nem is kaptunk… Azóta kicsit kerültük, új helyeket fedeztünk fel.

Aztán most ezen a borongós őszi szombaton, Márton nap keretében ismét adtunk neki egy esélyt.

Mivel ez a déli part egyik egész évben nyitva tartó éttereme, az asztalt már előre lefoglaltuk, mert a hely népszerűsége télen is töretlen. Okos ötlet volt, mert most is majdnem teltházzal üzemelt. Jó volt belépni a november eleji ködös, hűvös időből a családias hangulatú elegáns étterembe. Pont erre vágytam, meg libára. Hiszen aki Márton napján libát nem eszik, egész évben éhezik.

Mint említettem már, ismertük az éttermet korábbról, így tudtuk milyen adagokra és milyen meglepetésekre számíthatunk. Ezért döntöttünk úgy, hogy az előétel elfelezzük, a desszertet meg majd csak a főétel után választjuk ki. Ugyan én már ekkor is pontosan tudtam, ha kipukkadok is, meg akarom kóstolni a fordított almatortát, de megrendelni nem mertem előre.

A meglepetés egy babkrémleves volt, ami kellemesen bemelegítette a gyomrunkat a folytatásra.

img_20211205_151158.jpg

Maradva az őszi ízeknél, sült padlizsánkrémet ettünk kovászos házi kenyérrel előételnek.

Általában sült libacombot szoktam enni a "libanapon", de ezúttal arra gondoltam, kipróbálom a ludaskását, amit még sosem volt alkalmam megkóstolni. Jó ideje gyűjtöm a régi szakácskönyveket, többek között volt szerencsém hozzájutni Az ínyesmester szakácskönyvének egy 1932-es példányához is amiben a következőket olvastam a ludaskásáról:

img_20211205_155221.jpg
"Különösen aktuális ősszel, amikor már erősen közeledik Márton napja. A liba általában Márton napja körül éri el legteljesebb fejlettségét. Ilyenkor lesz belőle lúd. Még nem vén, nem kemény és nem szívós, ellenben legjobb erejében van, ennélfogva húsa is erőteljes, táplálóértékben és ízekben gazdag. Következőleg az aprólékja is, amellett hogy tekintélyes húsos darabokat lehet belőle vágni, ilyenkor a legtöbbet érő. Ilyenkor fő, párolódik ki belőle pompás, kocsonyás, zamatos leve, mely a rizskását átitatván, oly nemes eledellé emeli."

Ezek után ki az aki nem akarja megkóstolni a rizskását? Nem lepődnék meg, ha a Kistücsök séfje az ínyesmester tanácsait szóról szóra követve készítette volna el a ludaskásamat. Mennyei volt és lucullusi adag. Szerencsére ma már kérni sem kell, bármelyik étteremben elcsomagolják a maradékot, így még másnap is folytatni tudtam a libaevést, bebiztosítva magamat egy újabb évre.

img_20211205_154135.jpg
G. azon kívül hogy a biztonság kedvéért megkóstolta az én libámat, egy klasszikust választott az étlapról: ropogós csülök szalonnás hagymákkal és sült burgonyával. Ez sem egy könnyű étel, de valószínűleg sikere van, mert már évekkel ezelőtt is a menü része volt. Jó pár éve egy baráti társasággal jártunk itt, akkor én ettem ilyen csülköt. Akkoriban éppen laktózmentes diétán voltam, aminek következtében pár kilót fogytam. A barátaink közül többen is megjegyezték, milyen sovány vagyok, így gondoltam nyugodtan bevállalhatok egy csülköt. Igaz nem ettem meg az egészet, maradt még belőle másnapra is, de amikor a vacsorát követő reggelen lemértem magam, kevesebbet mutatott a mérleg mint előző nap. Azóta tudni véljük, a Kistücsökben a csülök bizony fogyókúrás étel.

img_20211205_155003.jpg

G. aznap egy siófoki félmaratonom volt túl, de diétás vacsorát akart. Pontosan olyan volt, ahogy emlékeinkben élt: roppanós csülök, roppanós sült burgonya ahogy ez valószínűleg ínyesmesternél is meg van írva.

img_20211205_155105.jpg

Úgy, hogy a főételeink egy része elcsomagolásra került, egy egészen kicsi hely még maradt a hasunkban annak a bizonyos desszertnek: kardamomos fordított almatorta borhabbal. Ezt is feleztük, de pont elég is volt kettőnknek a jóllakáshoz.

 

Talán feltűnt, hogy a személyzetet nem is említettem. Pedig nyilván volt személyzet. Mindig ott voltak amikor szükség volt rájuk, profin terítették elénk az ételeket, a felmerülő kérdésekre mindig tudták a választ. Ennyi. Finom ételek tökéletesen tálalva. De valahogy, valami hiányzott. Visszaemlékszem a korábban itt elfogyasztott vacsoráinkra, azok hangulatára, amikhez a pincérek jelenléte is nagyban hozzájárult. Hiányoztak például a segítő útmutatások, vagy a frappáns válaszok, némi humor és vidámság, ami megfűszerezhette volna a mai vacsoránkat is.

Persze ez nem azt jelenti hogy le kell írni a Kistücsök éttermet, sőt! Mivel pár hónapja továbbléptek és nemcsak étteremként, hanem már szálláshelyként is üzemel a nevében is megváltozott Kistücsök food & room. Szerintem egy másik alkalommal, egy déli parti kalandozás során kipróbáljuk a hotel részt is, hogy ne csak borhabot együnk, hanem koccinthassunk a remek boraik egyikével is!

2021.11.13.

A bejegyzés trackback címe:

https://emma-asszony.blog.hu/api/trackback/id/tr6416774232

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása