"A Rácz Jenő éttermébe mentek?" "Hú.. a Rácz Jenőhöz?" "A Rácz Jenő? Majd mindent el kell mesélned!" Ezek voltak a leggyakoribb reakciók, amikor megemlítettem ismerőseimnek, barátaimnak, hogy G. és én a Rumourba megyünk vacsorázni. Határozottan meglepett, Rácz Jenő népszerűsége. Én is ismertem az étterem nevét, ami egyben már a séf személyét is elárulja, láttam az interneten írásokat róla, de ezt a nagy lelkesedést elsőre nem tudtam hova tenni. A titok nyitja nagyon prózai: nekünk nincs tévénk, így egyetlen Konyhafőnök főzőshowt sem volt szerencsém látni.

Hogy mit tudtam én ezidáig a Rácz Jenőről? Annyit és azt, amit már korábban az általam látogatott internetes portálokon írtak róla: hogy ő az egyetlen magyar séf, aki külföldön szerzett Michelin-csillagot (a Taian Table nevű shanghai étteremnek) ráadásul mindössze 26 évesen. Tavaly hallottam, hogy külföldről hazatérve végre itthon megnyitotta saját éttermét a Rumourt, ami magyar fordításban annyit tesz, hogy szóbeszéd. Beszédes a név: hiszen a hír gyorsan felreppent, egyre több helyen olvashattam róla. A "by Rácz Jenő" az ő személyes jelenlétére utal, ő ott a házigazda. Tavaly amikor a karácsonyi évadzáró csajos estéhez nézegettem a helyeket ez is szóba jött. De végül pont a séfasztal koncepció miatt elvetettük. A “chef’s table” ugyanis annyit tesz, hogy a vendégek a konyhát körbeülve étkeznek, ezáltal szemtanúi az egyes fogások elkészítésének is. Az egyik cikk szerint Rácz Jenő végigasszisztálta a teljes vacsorát, folyamatos párbeszédben volt az összes vendéggel. Ez egy gasztroszínház, ahol a show is lényeges, tehát nem a barátnős, pletyizős, évértékelő vacsora színhelye. Aztán micsoda meglepetés volt, amikor decemberben a volt kollégáimtól búcsúajándékba kaptam egy két főre szóló hatfogásos Pre-Theatre menü ajándékutalványt a Rumorba! Ezúttal is köszönöm fiúk!

Péntek este negyed hatra szólt a foglalásunk. Izgatottan vártuk, hogy betekithessünk a kulisszák mögé és megnézzünk egy újabb gasztronómiai előadást. Valóban színház az egész világ?

Az étteremhez társul egy bár és egy csemegebolt is, ez utóbbiból nyílt egy rejtett hűtőajtó, ezen kereszttül jutottunk az étterembe. A falakat kortárs festők képei díszítették, mindenhol bordó függöny takarta az ablakokat. Miután a "színház" előterében ruhatárban hagytuk a kabátokat, piros forgószékekkel körbevett bárpulthoz vezettek minket. Előttünk a teríték - kiskanál, villa vajazókés - és pecsétes “borítékban” az esti menü részletei.

Pillanatokon belül megjelent Balu, a ma esti személyes segítségünk, bemutatva a választható borsorokat a vacsorához. Más felszolgálóink is voltak az este során, de őt külön kiemelném a sorból. Nem feltétlenül csak sommelier feladatokat látott el, de ettől függetlenül az utóbbi évek legérdekesebb borbemutatóit tőle hallgathattunk meg.

Igazából még körbe sem tudtunk nézni, a pult közepén szorgoskodó személyzetre amikor már meg is érkezett az amuse bouche: három, gusztusosan komponál falatka az éhes gyomor bemelegítésére.

Ittunk hozzá pár kortyot az előételhez szánt champagne-ból, de szerencsére a figyelmes Balu gondoskodott róla, hogy biztosan maradjon a poharunkban a folytatáshoz is (aki már olvasta korábbi írásaimat, tudja, hogy a pezsgő a gyengém, amire pincérünk egyből ráérzett). A szinte láthatatlan kezek már el is vitték a terítéket. A vajazó kést is, amit eddig még nem is használtunk.

A cékla 50 árnyalata következett: céklaválogatás kecskesajttal, selim borssal és ugandai vaníliával.

Micsoda ízorgia…. amit pompásan kiegészít a Delamotte ház Brut Magnumja.

Ezután volt alkalmunk körbenézni, keresve az előadást, az est házigazdáját, de sehol nem láttunk. Így hát belestünk a konyhába, ahol már készítették elő a következő fogásokat, de sajnos csak annyit láttuk a helyünkről, hogy készül valami, de hogy pontosan mi történik a “színpadon”, azt már nem.

Aztán megérkezett a hamis Fabergé tojás.

Ez egy fantasztikusan könnyű kacsamáj, tokaji aszúval és parmezánhabbal, amihez a Szepsy pincészet Szent Tamás 46 névre hallgató furmintját kaptuk kísérőnek.Nem az első kacsamáj előétel volt életemben, de abban biztos vagyok, hogy ezt sokáig sokáig nem tudja majd nálam überelni senki! Ahogyan a Peter Carl Faberge által készített dísztojásokat az ékszertörténelem legjobbjainak tartják, úgy nevezném én is az est fénypontjának ezt az üvegtojásba zárt csodát. Gratulálok Jenő!

A konyhában a hozzánk közel eső asztaloknál már nagy volt a sürgés forgás, készült valami, de a részleteket ismét nem láttuk. Székszomszédunk érdeklődött, hogy a séf úr mikor várható, és, hogy jön-e egyáltalán, de a személyzet sem tudta a kérdést megválaszolni.

Emlékeztek rá mi volt gyerekkorunkban, amikor spenót volt a menzán? Mindenki húzta az orrát, fujjogott, és attól sem lett jobb amikor azt mondták, hogy azért együk meg, mert egészséges. Persze, ha olyan szerencsések lettünk volna, hogy a menzai beszállítónk a Rumour lett volna, vagy esetleg maga Rácz Jenő lett volna a konyhásbácsi, bizony mindenki repetát is kért volna belőle!

Mert amit mi itt kaptunkt, az spenót új dimenzója: indiai spenót volt kadaif tésztával és japán buggyantott tojással, amit 63,5 fokon főztek 90 percig úgy, hogy a fehérje selymesen szinte folyós maradt, a sárgája pedig krémesen lágy.

A negyedik tétel ismét egy személyes kedvencem volt. Égetett karfiol, barnavajas hollandi mártással, dehidratált marhapofával és shimeji gombával. Ez egy zöldségétel, itt a karfiol a főszereplő, amit a marhahús, a gomba és szárított rák csak fűszerez.

Most határozottan bánom, hogy legalább ennek az ételnek az elkészítését nem láthattam, mert akkor elleshettem volna a titkokat, hogy esetleg én is el tudjam készíteni a saját konyhámban.

A főétel egy öreglaki szarvasgerinc volt töltött gnocchival, sütőtökkel, cukorborsóval egy észak-afrikai fűszerkeverékkel - ras el hanouttal - ízesítve. Hozzá Rhone-völgyi vörösbort öntött a poharunkba Balu, egy rövid de érdekes sztori kíséretében.

Mitől lehet különleges egy tejberizs? Ananásztól, homoktövis zselétől és a szaké készítés során megmaradó erjesztett rizspépből készített jégkrémtől. Mi teszi rá a koronát? Természetesen egy-egy korty desszertbor, ami a mi esetünkben most egy édes szamorodni volt.

Közben már láttam, ahogy kis süteményekkel megpakolt “malac-tányérok” sorakoznak a pult szélén, amit az étterem közösségi oldalán már korábban felfedeztem.

Nem is tudom, hogy mit vártam jobban, a petit four-ként felszolgált apró édességeket - a mohito macaront, a cseresznyés pisztáciás mousse-t és a törökmogyorós brownie-t - vagy magát a “desszerthordozót”. A mennyben éreztem magamat.

Aztán hirtelen a semmiből felhangzó “Kártyával vagy készpénzzel fizetnek” kérdés visszarángatott a földre... Túl gyorsan lement a függöny!

Kétségtelen, hogy Rácz Jenő nem véletlenül részesült rangos elismerésben már nagyon fiatalon. Szenzációsak az ételek, amihez ötletes a tálalás, profi a borválogatás. Biztos vagyok benne, hogy a személyes ellenőrzése nélkül semmi nem kerülhetett a tányérunkra. Nem véletlen az sem, hogy, az ország első Michelin-csillagos étterme, a Costes, őt választotta executive séfjének. Hiszem, hogy még sok-sok meglepetéssel szolgál majd életpályája során és bízzunk benne, hogy itthon tudjuk majd mindezt nyomon követni, nem kell a fél világot beutazni utána.

De gondolom nem kell sokat magyarázni, hogy mi hiányzott?

Ott ültünk a konyhában, de mégsem voltunk szemtanúi az egyes fogások elkészítésének. Láttuk a sürgés-forgást, a szervezett csapatmunkát, de semmivel sem többet, mint más látványkonyhás éttermekben. Mi az összhatás miatt járunk étterembe, nem a séf személye miatt, így nekünk nem számított, hogy a névadó nem volt személyesen jelen. De láttam a csalódottságot a mellettem ülő vendégen, aki tényleg Jenővel is szeretett volna találkozni, elsősorban miatta jött ide. Lehet, hogy mégsem szerencsés ennyire séfhangsúlyosra tervezni egy helyet?

A vacsora után nem sokkal megtudtam, hogy a Pre-Theatre menü igazából csak egy ízelítő, a főműsor este 8 körül rajtol. Éppen ezért jól esett volna, ha a foglaláskor vagy legalább érkezéskor felhívják a figyelmünket arra, hogy meddig maradhatunk, mert akkor ennek tudatában csak szépen leereszkedtünk volna a “malacka” után a földre.

És kitaláljátok mi hiányzott még? A kenyér és a vaj... amit nekünk elfelejtettek felszolgálni...

2022.03.18.