Ezen a nyáron itthon is utazgattunk, így újabb és újabb éttermeket ismerhettünk meg, vagy kereshettünk fel újra. Nyugodtan kijelenthetem, hogy nem lehet okunk panaszra. Bármerre is jártunk mindig sikerült megtalálnunk az éppen aktuális “törzshelyünket”. A keresztfiunkkal a Kistücsökben ettünk, a házassági évfordulónkon reggel a Gundel teraszon, este a Kollázsban koccintottunk. G. idén kerek születésnapot ünnepelt, ezért egy pár napos kelet-magyarországi meglepetés kiruccanást szerveztem neki. Szegeden a szülinapi vacsorát a méltán híres Alabárdos éttermben ettük, de nem hagytuk ki a Reök palotában - a magyar szecessziós építészet egyik gyöngyszemében - található cukrászdát, vagy a Kék elefánt kávézót sem. Gyulán beleszerettünk a Black Sheep kávézó isteni kávéjába, így aztán Debrecenben már nem kellett keresgélni hogy hol reggelizzük és kávézzunk. A Fekete bárány csillagos ötös volt.. Aztán volt alkalmunk végül itt megkóstolni a Pizza Kávé Világbéke pizzaszeleteket is, amit nem bántuk meg. Mivel az utazás végére már nagyon megteltünk ízekkel és illatokkal, ezért a debreceni Ikont egy következő alkalomra halasztottuk. Terveztünk egy kis vidéki pikniket is valahol a szabadban, de ez végül elmaradt.
Aztán elérkezett az én születésnapom. Mivel G. biztosra akart menni, így elvitt az Arany Kaviárba. A több mint 30 éve működő éttermet mi úgy hat-hét éve próbáltuk ki először. Szerelem volt első kóstolásra. Aztán egy másik alkalommal sem csalódtunk. Én egyszer egy baráti társasággal is jártam ott, és egészen meghatódtam, hogy több hónap elteltével is emlékeztek rá, melyik volt a kedvenc kaviárom. Ez is azoknak a kedves és emlékezetes gesztusoknak a része, mint az, hogy a bejáratnál a vendégeket fogadó személyezet között mindig megtalálható Nyíri Szása vagy Molnár Attila tulajdonosok is. Aztán az ételek felszolgálása során szinte mindenkit megismerhetünk az Arany Kaviár "családtagok" közül.
Nyitásra érkeztünk, a kellemesen hűvös étterembe, ami különösen jól esett a nyári kánikula talán utolsó napján. A bejárattól jobbra beleshettünk a konyhába, ahol már megkezdődött a sürgés-forgás az esti vacsorára. Asztalunkhoz kísértek és egyből frissítővel kínáltak. Még világos volt, láthattuk a hangulatos belső kertet, a kis zöld oázist a szomszédos házak tűzfalai között.
Molnár Attila ismertette velünk az étlapot, ami a két évvel ezelőttihez képest változott. Az orosz vonalra már szinte csak a kaviárválaszték emlékeztetett. Az a’ la carte mellett már egy “Újjászületés” meglepetés menü is szerepel a választékban, amiről csak annyit árult el, hogy elsősorban halas fogásokat tartalmaz. Ez utóbbit választottuk, és G. még rendelt egy élménykóstolót három féle kaviárból.
A születésnapomhoz és természetesen a kaviárhoz is, mi illett volna jobban, mint egy pohár pezsgő. Varga Ákos sommelier champagne-t javasolt. Mivel nem borsorral választottuk a menüt, ezért már most megegyeztünk abban, hogy majd a folytatásban is rábízzuk magunkat.
Nemsokára megjelent Nyíri Szása a kaviárokkal. Azt hiszem, őt nem kell különösen bemutatni senkinek, neve szinte egybeforrt az Arany Kaviárral. Az pedig, hogy ő vezette a kaviárbemutatót mondhatni, hogy egy kis meglepetés szülinapi ajándék volt nekem. Ez most tényleg csak kóstoló volt, nem egy komplett menü. Csontkanállal a kézfejünkre helyezte a csillogó fekete tokhal ikrát. Aztán a kaviár elfogyasztásával vártunk egy kicsit, hogy az a kezünkön felmelegedjen, közben pedig Szását hallgattuk. Biztos vagyok benne, hogy az egyik leghozzáértőbb szakértő állt előttünk, bármit kérdezhettünk tőle, szerintem mindent tud a kaviárról. Ezek az apró aranyfekete gyöngyszemek első látásra talán egyformának tűntek, de a háromféle kaviár bizony laikusként is megkülönböztethető volt. Ilyen erős kezdéssel már izgatottan vártuk az újjászületést!
Elsőnek egy könnyed sós citrusos kókuszfelhő érkezett. Azután az asztal közepére helyeztek egy tálat fehércsokis, wasabis oszrigagolyóval, puffasztott vadrizsbe forgatott kecskesajttal valamint avokádós tésztakosárral. Majd elindult a show. Mintegy varázsütésre a tál fehér ködbe burkolózott, ami aztán sejtelmesen gomolygott lefelé az asztalról egészen addig amíg a szárazjég “füstje” el nem párolgott. Ez az attrakció nekem annyira tetszett, hogy amikor a szomszéd asztalnál szolgálták fel ugyanezt abbahagytam az evést és izgatottam vártam a reakciót. Ami persze ott is hasonló volt. Nem csak a tálalás, a falatkák is különlegesek voltak.
A Tonhal, tök, kapor fantázianevű ételt az asztalunknál fejezték be egy hordozható minigrillen. A marinált halat kicsit átsütötték, megszórták lazacikrával és leöntötték kaporszósszal. A végeredmény ízvilágában engem a turai kastélyban kapott kapros vajtök “spagettivel” felszolgált grillezett fogasra emlékeztetett. Sőt annyira ízlett, hogy már most elárulom, ez volt a kedvencem, Nem is tudom, hogy miért nem mindig kapormártással eszem a halakat?
Újabb meglepetés következett. Pikinikeztetek már fine dinning étteremben? Az Arany Kaviárban ezt is megtehetitek! Az asztalra piros-fehér kockás terítő került, majd piknikkosárból szibériai tokhalkaviárt, magyar tejfölt, burgonyás gofrit varázsoltak elénk, és egy egy miniüveges málnaszörpöt. A vidéki piknikből nagyvárosi lett, de egyáltalán nem bántuk. Megjegyzem nekem a burgonyás gofri majdnem jobban is ízlett a kaviárhoz, mint a hagyományos blini.
Kanász László head chef személyesen hozta ki nekünk a szicíliai vörösrákot, amit faszénen pirított zöldborsóval és curry szósszal szervírozott.
Ezt követte a kukorica brulee, homoki szarvasgombával és vászolyi krémsajttal. A tetejét apró színes virágokkal tűzdelt kukoricahaj díszítette. Desszertnek is beillene, de ez bizony sós falat volt. Meg miért is kapnánk a főfogás előtt desszertet? - kérdezhettük volna. Ha feltettük volna ezt a kérdést, akkor valószínűleg azt a választ kaptuk volna, hogy azért mert az Arany Kaviárban elődesszert is jár!
Mégpedig jéghideg edényben tálalt szilva sorbet szilva lével és krémmel. Nem lezárása ez az étkezésnek, hanem az ízlelőbimbók felkészítése a folytatásra.
A főétel ausztrál fogassügér volt paradicsommal és fava babbal. Összefutott a számban a nyál ahogy most elképzeltem ezt az ízletes, enyhén füstös ízű halat. Igazi nyári vacsora a paradicsom ragyogó piros színével, üdítő friss ízével kísérve.
Már csak a Desszert fesztivál volt hátra: először a menta fagyit ettük mentaolajjal, ezt követte a bodzazselé marinált málnával. Aztán volt áfonyás kosárka vaníliás krémmel és matcha teás falatka. És ott volt két olyan gyönyörű kis csokibonbon, amiket csak azért nem vittem haza és zártam az ékszerdobozomba, mert a kíváncsiság erősebb volt bennem, hogy megkóstoljam. Nem bántam meg, mert elmondhatatlanul finomak is voltak!
Amikor pedig azt hittük, hogy már "újjászülettünk", kaptunk egy szeletke vászolyi camembert sajtot mézmártással és pekándióval. És végül most tényleg újjászülettünk!
Köszönöm az Arany Kaviárnak ezt a szenzációs születésnapi vacsorát. Az arcomról talán még elalváskor sem tűnt el az a mosoly és vidámság amit ennek az estének köszönhetek. Nyilván hozzájárult a pezsgő után elkortyolgatott bor is, amit Varga Ákostól kaptunk. Elődje Tüű Péter volt, aki többszörös sommelier bajnok és tényleg nagyon jó a szakmájában. Ráadásul G. egyetemi haverja. Szóval amikor Varga Ákossal először találkoztunk, bizony fenntartással kezeltük. De nem lehetett rá panasz, máig emlegetjük azt a bort amit akkor ajánlott nekünk. Aztán így két év után elmondhatom, hogy nem véletlenül kapta meg az étterem a nyáron az amerikai Wine Spectacor egypoharas elismerését. A világ legjobb borkínálatát nyújtó éttermei közé tartozni olyan, mint Michelin-csillagot kapni. Ebben pedig benne van Varga Ákos munkája és hozzáértése. Amikor kikísért minket az étteremből megjegyezte: emlékeztem ám Önökre és arra is, hogy legutóbb melyik boromat itták!
Na ilyenek miatt jövünk vissza az Arany Kaviárba!
2022.08.18.
