- Jó - mondta a Bölcs Elme. - A Válasz a Nagy Kérdésre…
- Nos?...
- Az Élet, a Mindenség meg Minden… - mondta a Bölcs Elme.
- Tehát?...
- A Válasz… - mondta a Bölcs Elme, és megállt.
- Igen?...
- A Válasz…
- Igen???...
- Negyvenkettő - mondta a Bölcs Elme végtelen méltósággal és hidegvérrel.
(Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak)
Már hónapokkal ezelőtt elhatároztuk, hogy idén februárban – amikor ismét évfordulót ünneplünk G-vel – Esztergomba látogatunk, egy rövid hétvégi kiruccanásra. Megnézzük a Bazilikát, onnan a kanyargó Dunát, a Macskalépcsőt, esetleg ellátogatunk a közeli Bajnára, ahol nemrég nyitotta meg kapuit a megújult Sándor-Metternich-kastély. És mindez persze úgy lesz kerek, ha felkeressük Barna Ádám séf legújabb éttermét is.
Az Esztergom főterén álló Rudolf-ház a Széchenyi tér egyik ékköve. Ez a majdnem 300 éves impozáns épület ad otthont a 42 étteremnek, legutóbbi gasztrokalandunk színhelyének.
2020-ban Bistro42 néven nyílt meg az étterem és a következő évben már szerepelt a Dining Guide Top 10+2 listáján. A tavalyi év újabb meglepetésekkel szolgált. Átalakított különleges enteriőrrel, 42 Restaurant & Bar néven nyitott újra az étterem, amit a Michelin kalauz ősszel már egy csillagosnak minősített. Bevallom, izgatottan vártam, hogy végre ott legyünk és megnézhessük a világot úgy, ahogy ők látják.
Szombat estére volt asztalfoglalásunk. Közvetlenül az impozáns – fából és márványból készült – bárpult mellett ültünk. A vacsora folyamán kiderült, hogy talán az étterem legjobb asztalát kaptuk. Páholyból nézhettünk mindent, láttuk, ahogy sürög-forog a személyzet vagy ahogy az utolsó simításokat végzi Barna Ádám az elkészült ételeken. Körülöttünk neonfényű falikarok, impozáns csillárok, modern faliképek, puha borítású székek és kanapék.
Alig ültünk le, máris fejest ugorhattunk Ádám izgalmas, vibráló és új élményeket kínáló gasztrovilágába. Egy kanálnyi savanyított gyümölcs és ropogós kenyérchips után pezsgőt kértünk. Koccintottunk magunkra, aztán lassan kortyolgatva hagytuk, hogy az apró szénsavgyöngyök – akár egy csapat gyúrója – felkészítsék az ízlelőbimbóinkat a ránk váró "Ahogy a világot látjuk” elnevezésű 9 fogásos kóstoló menüre.
Először háromféle amuse bouche-t kaptunk: szárazon érlelt marhahúst bao tésztán, szarvasgombával ízesített matuzsálem sajtot, valamint csirkemájjal és birsalmával töltött tésztakosárkát, amit kavicságyon szolgáltak fel. Ez utóbbiról aztán kiderült, hogy – ha ügyesek vagyunk – ehető kavicsot is találunk közte. A meglepetés egy-egy körözöttel töltött falatka volt.
Megérkezett a lazacpisztráng zöld mangóval és paradicsommal. Ez a nyár színeiben pompázó előétel üde és friss volt, nekem talán kicsit túl savanyú, de G-nek pont ez utóbbi tetszett benne a legjobban.
Ezután következett egy marinált zellerből, zöldalmából, mazsolából, dióból és majonézből álló Waldorf saláta. Bevallom, szívesen beosontam volna a konyhába, hogy ellesem a mesterfogásokat ahhoz, hogy ezt otthon én is elkészíthessem.
A krumpli nem tartozik a kedvenc ételeim közé. Most azonban kellemes meglepetésben volt részem. Héjában sült burgonya, hidegen füstölt tokhallal került a tányérra. Képzeljetek el mondjuk egy tárkonyos, turbolyás krumplifőzeléket amihez a feltét apróra vágott tokhal, ami már-már a füstölt sonkára emlékeztet. El kell ismernem Barna Ádám bizony egy varázsló, aki olyan csodát tett a burgonyával, hogy nekem ez lett a kedvencem a vacsora során.
Kacsa-trió volt a folytatás: A tésztakosárban kacsamáj volt mangóval egy kis kacsabőr ropogóssal, a pohárban szilvabefőttre halmozott könnyű kacsamájhab, és egy kis kacsatepertős bukta véreshurkával. Íme a kacsa három árnyalata. Nálam a poharas tétel volt a nyerő!
A “Szegedi káposzta” névre hallgató töltött káposztát mangalica gombóccal, kaviárral és friss kaporral már alapból is nagyon izgalmasnak találtam. De Barna Ádám szakítva a tradíciókkal elkészítette ennek a homárost változatát is. Így a menüsor ötödik ételénél G. élt az opciós lehetőséggel és kipróbálta ezt. Nem bánta meg. Kaptunk mellé egy kis kovászos kenyeret és nyugodtan tunkolhattunk.
A kakashússal töltött derelyét homár bisque (leves) ölelte körbe, és az egészet a távol-keleti galangából készült hab koronázta meg.
A hetedik fogás marha hátszín volt paprikákkal, uborka salátával és pirított kenyérrel. Bevallom, én már kezdtem annyira jóllakni, hogy komolyan aggódni kezdtem: mi lesz ha az édesség már nem fér belém… De G-nek ez az étel annyira ízlett, hogy boldogan besegített.
A desszertsor egy jéghideg üvegtálra helyezett könnyű narancs sorbet-val kezdődött amihez maracuja járt, és szecsuáni borssal ízesített habcsók. Ezt követte egy csokis csoda amit barnasör sorbet és birsalma egészített ki.
De a petit four volt a legizgalmasabb. Volt mézzel, yuzuval és kamillával készült a gumicukor, csörögefánk baracklekvárral és kandírozott citrommal, valamint kápiával és málnával ízesített bonbon. És a kedvencem – amit személyesen Barna Ádám készített el a kézfejünkre – egy hamis macaron málnazselével, és pattogós cukorral.
Így ismertük meg a világot, ahogy itt Esztergomban a 42 étteremben látják. Páratlan élményben volt részünk. És még meg sem említettem, a felszolgáláshoz használt tányérokat, vagy a nem éppen hétköznapi evőeszközöket. Arról a remek rajnai rizlingről sem meséltem, ami a Duna túloldaláról a Világi pincészetből érkezett. És a személyzet? Bárcsak mindenhol így érezném magamat. Észrevétlenül, de folyamatosan jelen voltak az egész vacsora alatt. Szinte mire megfogalmazódott egy kérdés bennünk, már meg is válaszolták. Ha nagyítóval keresném sem találnék hibát. Tökéletes összhangban dolgoztak egymással és velünk. Csak gratulálni tudok!
Ha legközelebb valaki megkérdezne, hogy milyen éttermet ajánlanék neki, ami izgalmas és vibráló, ahol megszeretné a krumplit, amit eddig nem szeretett, ahol a magyar klasszikusokból fine dining luxusételek lesznek, ahol a kacsának három árnyalata van, vagy ahol a desszert paprikás. Egy olyat, ahol mindent megmutatnak. Hogy mit mondanék? A Válasz: 42!
2023.02.18.
