Több mint tíz évvel ezelőtt, amikor G és én éppen a How I Met Your Mother (Így jártam anyátokkal) sorozatot néztük, mentünk el először villásreggelizni. Aki ismeri a filmet tudja, hogy Lily és Marshall imádtak bruncholni. Akkoriban még nem volt olyan könnyű jó reggeliző helyeket találni Budapesten, de szerencsére azóta változott a helyzet. Egyre több helyre lehet beülni egy ebédnek is beillő reggelire, amit az angolok ötletesen brunchnak hívnak, a breakfast (reggeli) és lunch (ebéd) szavak összeolvasztásából. Mi ezt különösen nyaraláskor vagy hétvégén kedveljük, így megúszható az ebéd és szinte egész napra tele a has. Ha még egy pohár pezsgőt is bevállalunk, akkor már a nap elején garantált a kellemes hangulat.

És mit eszünk ilyenkor? Van édes és sós reggeli, ez helyenként változik. Van palacsinta, croissant, különféle tojásételek a rántottától kezdve egészen az eggs benedictig bezárólag. A kávé kötelező, a pezsgő ajánlott! Mi először a Villa Bagatelleben jártunk, és azóta már nagyon sok helyet kipróbáltunk. Megkérdezhetitek, hogy mi olyan nagy durranás egy rántottában, hiszen otthon is összedobja bárki pár perc alatt. De mitől lesz ez brunch és nem csak egy reggeli? Ha ellátogattok az Aranypintybe, garantáltan megtudjátok.

Én most jártam másodszor itt. Nyáron már egyszer elvarázsolt ez a hely, ami a Palotanegyedben a Puskin utcában bújik meg. Őszintén megmondom, nagyon kell figyelni mert könnyen elrohanhatsz mellette. Először. Másodszor már célirányosan mész, és egyből meglátod a bájos madaras emblémát, és a csilingelő napernyőket.

Ahogy belépsz és leülsz elfelejted az utca zaját, belefeledkezel a pici kávézó részleteibe: színes párnák, itt egy thonet szék, ott egy intarziás szék, réz sütőformák a falon, madáralakú só- és borsszóró, elbűvölő William Morris tapéta. Aztán kicsit később újabb és újabb részletekre leszel figyelmes.

Na és a brunch: G. cortadot én cappucionot kértem. A minőségi kávé egy helyes kis csehszlovák fehér arany készletben érkezett. A retro kristálypoharak szépen csengtek egy kis Francois Brut Nature nyerspezsgővel. A hangulat fokozódott.

G. sajtos sonkás omlettet kért paradicsomsalátával, amihez helyben készült fehér kenyeret szolgáltak fel. Ez utóbbi annyira finom volt, hogy vásároltunk is belőle elvitelre. A tojás olyan jól mutatott a virágos angol porcelán tányéron, mintha az egész egy Cézanne csendélet lett volna.

Én bundás kenyeret választottam. Otthon nem szoktunk készíteni, mivel G. nem szereti, és egy adag miatt nem szagosítok a konyhában. Pár hónapja volt egy szerencsétlen reggelim egy másik helyen, ami sem ízében sem kinézetébe nem emlékeztetett arra a bundáskenyérre ahogy például anyukám készíti. Aztán egy másik helyen Monte Cristo szendvicset kaptam helyette, ami persze finom volt, de nem az amit én szerettem volna. Az Aranypinty bundáskenyere az volt amit vártam, se több se kevesebb. Olyannyira gyerekkoromat idézte, hogy egyből kértem hozzá teát is,  ahogy akkor ettük. Az ital ismét egy fehér-arany csodában érkezett.

Sajnos annyira jól laktunk, hogy édességnek már nem maradt hely a gyomrunkban. De nem baj, majd legközelebb!

Álmomban van egy kávézóm. Coco Cafenak hívják. Pici, elbűvölő hely. A kávét álomszép porcelán csészékben szolgálom fel, hozzá mutatós tányérokon viszem a süteményeket. Minden asztalon virág, csipketerítő, damasztszalvéta. A falakon madaras, virágos képek, amiket a barátnőnk festett, és talán még egy zongora is van, ahol H. (emlékeztek rá? a 14 éves!) játszhat is a vendégeknek. Majdnem ilyen az Aranypinty is. Kis Zsuzsanna és Székely Ádám megalkotta "A" helyemet. És nem bánom. Olyan jó Budapesten, a forgalmas város kellős közepén, egy ilyen tüneményes helyre lelni. Üljetek be egy villásreggelire, varázsolódjatok el, és fedezzétek fel a további meglepetéseket, például egy sajtos-bacon-ös tükörtojás alatt megbúvó herendi pillangót.

2021.10.30.