Jó ideje már, minden évben egyszer - a névnapom környékén - a Gresham palotában délutáni teázunk G-vel. Szép porcelán csészéből kortyolgatunk, szendvicset és süteményt fogyasztunk hozzá a megpakolt emeletes süteménykínálról.
Ezt a hagyományt tavaly a bezárások idején otthon tartottuk meg. Így végre G. is hasznosabbnak találta porcelánmániámat.
A délutáni teára idén újra az 1906-ban megnyílt Gresham palota Múzsa bárjába mentünk, ahol a különleges teákat, miniszendvicseket és desszertcsodákat a "The Royal Garden" kézzel festett Herendi porcelánkészletben szolgálják fel.
Nálunk inkább ötórai teaként ismert, de valójában afternoon tea, azaz délutáni tea a helyes megnevezés. Állítólag Viktória királynő egyik udvarhölgye túl hosszúnak találta az ebéd és a vacsora között eltelt időt és elkezdtek a két étkezés között a tea mellé szendvicset és süteményt felszolgálni. Így alakult tehát ki ez az ismert angol teázási szokás.
A szigetországban a mai napig a napi rutin része a teázás. De azért senki ne úgy képzelj el, hogy három óra körül leáll az élet Angliában és mindenki teás csészét ragad, apró szendvicseket és süteményeket eszik. Hiszen hagyományosan fél 4 és 5 között illik tálalni, és ez a legkiadósabb és így a legtöbb időt felemésztő teázási típus.
Ha tehát ki akarnátok próbálni, hogy milyen úgy teázni, mint az angol királynő, akkor erre Budapesten a legalkalmasabb hely a Gresham palota Múzsa bárja. Javaslatom, hogy 10 óra körül egyetek egy könnyű reggelit, az ebédet hagyjátok ki és háromra foglaljatok asztalt. Amikor majd kiviszik nektek az emeletes tálalón a picúrka süteményeket és szendvicseket, ne kezdjetek egyből szidni, hogy ez a fél fogatokra sem elég. Beszéljük meg ezt a kérdést akkor, amikor a szállodából kisétálva még utoljára megcsodáljátok a magyar szecessziós építészet egyik remekét.
A helyszín ismerős csak annyi a változás, hogy a korábban csak Four Seasons Hotel lobbijaként emlegetett helyszín tavaly októbere óta Múzsa bár néven kínálja talán a város legkülönlegesebb, legelegánsabb koktéljait a teadélutánok mellett. Most a hatalmas, elegáns bárpulton sorakoztak a lila mintás Herendi teáskannák az extravagáns koktélospoharak társaságában.
G. egy oolong teát választott, én pedig fehéret. Mire az italok fogyasztható hőmérsékletűre hűltek, megérkezett az emeletes tálalón az ez évi karácsonyi szendvics- és süteménykínálat: kacsamellsonkás, sütőtökös és vöröstonhalas szendvicsek az alsó szinten.
Tojáslikőrös citrusos kocka, ami egy aprócska karácsonyi ajándékot formázott és forral boros karácsonyi fatörzs torta a középső tányéron.
A legfelső szinten pedig mandulás áfonyás kosár, stollen és végül, de nem utolsó sorban varázsporral beszórt minikuglóf.
Külön tányéron érkezett a scone, hozzá eperlekvárt, angol citromkrémet és devonshire-i tejszínkrémet kínáltak. Ugyan mindegyik egy falat, de egy falat élvezet. Hozzá tea és élőzene: karácsonyi dalok cimbalommal.
Ha először lettünk volna itt, a minősítés a maximum lenne. De most ahhoz, hogy ma is királynőnek érezzem magam, vagy legalább úgy érezzem hogy az angol királynővel teázom, valami hiányzott. Miután mindent elfogyasztottunk ami belénk fért, sajnos úgy kellett levadászni a felszolgálót amikor ki szerettük volna fizetni a számlát. Mondhatnánk hogy az újonnan épített bárpult megosztja a teret, így megosztja a személyzet figyelmét is. Ez azonban akkor sem elfogadható magyarázat, ha igaz. Budapest és talán az ország egyik legelegánsabb szállodájában ülünk, itt tényleg olyan figyelmet kell, hogy kapjunk, mintha a Buckingham palotában lennénk és ugyanilyen Herendi csészékbe kapnánk a teát II. Erzsébet társaságában. Ez egy pillanatra persze morcossá tett minket, de amikor sétáltunk ki a karácsonyi dekorációval még különlegesebbé varázsolt épületből, már csak a finomra, a szépre és a jóra emlékeztetünk.
Boldog karácsonyt!
2021.12.19.
