Emlékeztek az újpesti Ételműhelyre és a születésnapi borjúvelőre? Idén tavasszal szomorú hírként olvashattuk közösségi oldalukon, hogy a lakásétteremi vacsorák átmenetileg szünetelni fognak. De azzal vigasztaltuk magunkat, hogy Hack Barnabás főztjétől nem kell végleg elbúcsúzni, hiszen ott van még a szomszédban a testvérétterem, a “Kantin”, bármikor beülhetünk oda. Aztán amilyen váratlanul beköszöntött idén az ősz, olyan hidegzuhanyként ért minket szeptember közepén az újabb bejelentésük: “A mi éttermünk is áldozatul esett a “rezsicsökkentésnek”, így szeptember 30-ig tudunk már csak nyitva tartani.” Azonnal asztalt foglaltam egy búcsúvacsorára.
Szerda este munka után érkeztünk a hangulatos, mondhatni otthonosan berendezett Kantiba. Látszik, hogy gondosan tervezték és kivitelezték: fapadló, kényelmes székek, faasztalok, koptatott fal, tükrök virágos festmények és őszi dekor az ablakokban. Odafigyelve a részletekre egy elegánsan laza helyet alkottak meg.
Közvetlenül a pult mellett kaptunk helyet, ahova mint egy kis mini színpadra kerültek fel a felszolgálásra váró tányérok. Ennek köszönhetően a mi vacsoránkon kívül láthattuk a többi vendég gondosan elkészített tányérját is.
Bánatunkra kacsamáj brülét már nem tudtuk enni, pedig az nagy kedvencünk. És Barnabás ehhez nagyon ért! De hamar vigasztalódtunk amikor megérkeztek a levesek.
G. zöldborsókrémlevest evett tükörtojással. A borsó vadítóan üde zöldjéhez meglepő tavaszi friss íz párosult, a krémes tojás pedig színben és ízben is remekül passzolt hozzá.
Az én húslevesem kis fazékban érkezett, tésztával, zöldségekkel és rengeteg hússal. Ez utóbbit csak azért hangsúlyoztam, mert itt nem csak a nevében húsleves a húsleves!
G. sokáig hezitált: céklás rizottót egyen kecskesajttal és ruccolával vagy kacsamellet édesburgonyás gnocchival és spenóttal Végül ez utóbbit választotta. A fotó önmagáért beszél: a kacsa rosé, puha, szaftos és köretnek a gnocchi telitalálat volt hozzá!

Én nem vagyok oda különösen a lazacért, de most azt kértem. Elsősorban a köret miatt kértem ezt, ami paszternákpüré volt zöldborsóval. Aztán az első falat után úgy éreztem, lehet, hogy azért nem kedveltem eddig a lazacot, mert így még nem készítette el nekem senki. Roppanós kéreggel és krémes belsővel. Mennyei volt!
Sajnos a végére már egy sós karamell öntetes sajtortát sem mertünk közösen sem bevállalni annyira jól laktunk. Nem maradt hiányérzetünk. Legalább is a gyomrunkban. Mert a Gourmet Kantin és Bár már most hiányzik nekünk…

Mielőtt hazaindultunk elbúcsúztunk Barnabástól és bevallom majdnem sírtam. Nehéz elhinni, hogy a szerda este is majdnem teltházzal üzemelő étterem két nap múlva bezár. Ahogy kiléptünk az ajtón láttam, hogy megint szemerkélni kezdett az eső. Az autó rádióján Beethoven egyik zongora szonátája szólt. Olyan szomorú volt minden…

Kedves Dóri és Barnabás! Ezúton is köszönjük nektek ezt az estét és azt a korábbi pár emlékezetes alkalmat is amit nektek köszönhetünk: két éve G., tavaly pedig H. szülinapi vacsoráját vagy a szintén tavaly, a  covid nyitás utáni az egyik első gourmet partinkat a baratáinkkal itt nálatok. Bízom benne, hogy a lelkesedésetek - ahogy például felraktátok Újpestet Budapest gasztrotérképre - megmarad, és amint a helyzet úgy hozza akár itt akár máshol újra találkozunk Veletek.

2022.09.28.